Én is úgy közlekedem Budapesten, ahogy a legtöbben: fülem bedugva, hallgatom az épp aktuális kedvenceimet, a tömegközlekedésen belebújok a könyvembe, vagy épp nyomkodom a telefonomat, kizárva ezzel a zavaró tényezőket, a körülöttem állókat, az embereket. Néha azonban kihúzom a fejem a kis párhuzamos világomból, és körülnézek. Ilyenkor jönnek szembe azok a megmosolyogtató apróságok, amiket már egy ideje gyűjtögetek, és amik meggyőznek róla, hogy olykor érdemes visszacsöppenni a valóságba. És hogy nekem mik ezek a pillanatok? Mutatom.
1. Amikor az utcán valaki megáll és megérint, megszaglászik egy virágot. (Eszedbe jut, hogy te is ezt szoktad csinálni, plusz jó érzés, hogy járnak kelnek emberek, akik szintén meglátják az egyszerű szépséget.)
2. Amikor látsz egy fiatal apukát a cuki kislányával (#lányosapukák – eleve mosolyogsz), aki megunta cipelni a hátizsákját, így apuka hátán figyel egy apró, rózsaszín-lila, Barbis hátitáska. (Fülig szalad a mosolyod)
3. Amikor egy kis herceghez hasonlító szöszke, vékony kisfiú leszökell a troliról az anyukája oldalán, majd észrevesz egy piros pipacsot a járda mentén, leszedi és gondolkodás nélkül az anyukájának adja. (Elolvadsz)
4. Amikor két idegen, őszes bácsi random egymás mellé ül a trolin, és az élet nagy dolgairól kezd el diskurálni. (Nem számít hány éves vagy, nyiss a világra, és az új emberekre, köss barátságokat.)
5. Amikor a Hősök terén egy bajuszos, görkorizó, idős bácsi (aki nem mellesleg úgy néz ki, mint Einstein védősisakban) megáll melletted a pirosnál, és felpattint egy dobozos sört. (Tutira fülig ér a szád – hashtag időskori célok.)
+1 Ami mindig jó érzéssel tölt el, bár ez pont abból fakad, ha kizárod a külvilágot: Amikor összekötsz egy zeneszámot/lejátszási listát egy könyvvel, és később, amikor meghallod az egyik dalt, eszedbe jut a könyv, vagy az érzések, amiket kiváltott belőled.
Van még egy klassz kis lista, ami a nyári pillanatokról készült. Itt eléred.