Bristol – Az első hét

(2013.06.19 23:18) Kisütött a nap!!! Az ég Bristol felett is kék, csak eddig nem volt hajlandó mást mutatni, csak a szürkét…de annak legalább ötven árnyalatát 😉 . Szóval ma már reggel sem volt szükségem kabátra, azért ez már kecsegtető a hátralevő időre nézve. Hiszen ha reggel a napocska mosolyog befelé az ablakon, az ajtón kilépve pedig nem fagyok szét, a kedvem is sokkal jobb. Még csak az első pár munkanapon vagyok túl, de nagyon várom a hétvégét. Így, hogy körülbelül másfél óra az út a munkahelyig jó, ha este fél hétre hazaesek, így még nem nagyon volt időm körbekémlelni a városban. Pedig amit a buszról látok nap mint nap, az nagyon tetszik. Kicsi vörös téglaházak mindenütt, színes boltocskák minden kapualjban, és minden másodikban egy-egy kifőzde, étterem. Szóval bármerre jár az ember, éhen biztos nem marad, jól megfér itt egymás mellett a kínai kajálda, a gyros-os, a meki és társai, csak normális kaját nem lehet kapni :D. Minden boltban találni a polcon készételeket, sőt gyakorlatilag csak készkaja van, de abból aztán minden, ráksaláta, babsaláta, kuszkusz, tészta valamilyen öntettel húsok félkészen… és a végtelenségig lehetne sorolni, minden esetre az angolok a főzésre nem sok időt pazarolnak. Én azzal a sztereotípiával érkeztem ebbe az angol kisvárosba, hogy az angolok karót nyeltek, komolyak…az angol humort meg nem is említem 🙂 Na ez most megdőlni látszik. Bent a cégnél mindenki nagyon kedves, aranyos, segítőkész és türelmes, a humoruk is a helyén van. Jókedvűen telnek a munkanapjaik, fütyörésznek, cseverésznek munka közben 🙂 láthatóan mindenki jól érzi magát, és szívesen van bent a munkahelyén. Ugye milyen hihetetlen ez magyar szemmel? Én azért rendesen várom a délután 5 órát, hogy kiléphessek a klimatizált irodából, hogy végre ne kelljen fagyoskodnom. (Komolyan!? Kint alig van 20-22 fok, kell az a klíma???) Egyébként az angolokat nagyon nehéz megérteni, ne vezessen félre senkit a BBC-n beszélt gyönyörűen hangsúlyozott angol, az elején abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán jó országban vagyok-e és tényleg angolul beszélnek-e hozzám. Elharapják a szavak végét/elejét, gyorsan, furcsa dallamos hangsúlyozással beszélnek, nagyon kell koncentrálni, hogy megértse az ember. Minden esetre türelmesen elmondják harmadjára is, mindaddig, amíg meg nem értem, hogy mit is akarnak, vagy mosolyogva bólogatok mímelve hogy pontosan értem mit mondtak, aztán jöhet a találgatás J A jobbos közlekedést még nem tudtam megszokni, ha lelépek a járdáról hirtelen nem tudom, hogy merről is kellene várnom az autót, illetve a buszmegállóban állva mindig az a furcsa érzés van bennem, hogy a rossz oldalon állok, és mindig az ellenkező irányból várom a buszt. Egyébként szeretek buszozni, felmászok az emeletre és onnan bámulok kifelé (az itteniek szerint csak a lúzerek utaznak alul, de én a kilátás miatt választom inkább a felső részt 🙂 )